Irásai

regények, novellák

Irásai

regények, novellák

Irásai

regények, novellák

Regények

Regények

Portya az Aranyhegyek lábainál

– történelmi kalandregény –

A török elfoglalta Budát, de ezzel nem téphette ki az ország szívét: a Magyar Királyság harcosai, megmaradt váraikat nem adták olcsón az Oszmánok hódító hadvezéreinek – a töröknek minden erősségért katonáik hulláinak halmaival, s vérfolyóival kellett fizetnie. …Egy ilyen ostrom során áldozta életét a megszállott oszmán katona: Kenan. Fia, Harun folytatja a harcát; de milyen török is ez az ifjú lovas katona? Töröknek csak félig ha az – hisz magyar anya szülte, de harcra termett, s apjától a Birodalom cukormázzal megkent, fenséges szónoklatokban körülírt, magasztos elveit is örökölte. De nem csak apja, hanem édesanyja is hagyott neki egyfajta örökséget: mégpedig egy halálos ellenséget, fivére Pál, a dicsőségről álmodó magyar vitéz személyében. A két testvér vérre menő konfliktusát, már csak az teheti még teljesebbé, mikor a szépséges, ám egyszersmind szeszélyes nemes leány Jolán, s vele egy szenvedélyes szerelmi viszony is bekerül a történetbe. Aztán eljön az a nap is, amikor a neves török hadvezér, Hamza bég: céljául tűzi ki, hogy elfoglalja a Kárpátok északi hegyei közt fekvő Bányavidéket – akkoriban Közép-Európa egyik legjelentősebb nemesfém lelőhelyét, ezzel elszabadítva a háború szörnyetegét, s a testvérpár közel sem eldöntött küzdelmét.

A Könyvkultúra véleménye a regényről itt érhető el…

ISBN: 978-963-08-8053-4

Underground Kiadó, Győr, 2013.

A könyv a kiadó hivatalos oldaláról rendelhető meg az alábbi gombra kattintva.

A lövészárok hercegnője

– történelmi, háborús, romantikus thriller –

1918, olasz front. Remegett a kráterektől sebzett föld, s a Napot porfelhő takarta el. A katonák érzékeit elnyomta a mennydörgő robaj. Igyekeztek kicsi, sáros fedezékeikben semmivé zsugorodni, eltűnni, amíg el nem múlik a lidércnyomás. Kivéve egy fiatal Vöröskeresztes ápolónőt, Anna Luizát, aki fedezékről fedezékre szaladt, hogy újabb sebesülteknek nyújthasson segítséget… Családja igen előkelő volt, Ausztria-Magyarország arisztokratikus elitjéhez tartozott. A katonák Hercegnőnek hívták. – Ám őt mindez hidegen hagyta, akárcsak a folyamatos életveszély. Minden energiáját lekötötte önként vállalt, nehéz hivatása. Hogy miért nem inkább a családi kastély kényelmét választotta? Hogy miért kísértette visszatérő rémálma? Rejtély. A 86. frontkórház felügyeletével megbízott daliás hadnagy – Móricz Sándor – szívesen megfejtette volna a bájos ápolónő valamennyi rejtélyét. Ám a háború gépezete kíméletlenül gördült tovább… Ahogy nyilvánvalóvá vált, hogy az olaszok végső, nagy támadásra készülnek, a kórház mintegy száz betegének élete, avagy halála a katonatiszt és az ápolónő erőfeszítéseinek vált függvényévé…

A regényről készült videóbemutató ide kattintva érhető el…

Váczi Márk kritikája a regényről itt érhető el…

ISBN: 9789635740963

Underground Kiadó, Győr, 2021.

A könyv a kiadó hivatalos oldaláról rendelhető meg az alábbi gombra kattintva.

Novellák

Novellák

Múltban játszódó novelláim erős női karaktereket és lehetetlen döntéseket
állítanak a középpontba. Ha érdekelnek az alapos történelmi ismeretekkel megírt
izgalmas és elgondolkodtató történetek, alább most mindegyik novellámat elolvashatod.

A Ragadozó szíve

Tudta, a botos az elkóborolt borjú után jön majd. Tudta, hogy a botos nem fog felfelé nézni. Tudta, hogy az árnyék és a lomb takarásában észre sem venné. Miképp tudta azt is, hogy még csak kiabálni sem lesz ideje, mielőtt ő megölné. Könnyedén leugrott a fatörzsről. Nehéz huppanás, majd erős harapása, egy hangos roppanás. Már végzett is a maga alá gyűrt csupaszbőrűvel. Embervér ízét érezte a szájában. Nem igazán volt éhes, ám nem bírta volna ki, hogy legalább meg ne kóstolja. Dietrich kapitány megfordította az öblös cserépkorsót. Egy-két kósza csepp kifolyt ugyan belőle, de amúgy már tényleg üres volt. Casimero kapitánynak kellett még párat nyelnie, mielőtt ő is kiitta volna a magáét. – Visszavágót kérek! – jelentette be azonnal. A

Tovább olvasom »

Eperszőke és fémszűrke: a Vadonyiak szégyene

A lány az asztalfő mellett ült – faragott széken, bársony párnán. Ujjai nyughatatlanul eperszőke tincseit pödörgették. Minél inkább megpróbált nyugalmat erőltetni magára, annál idegesebbé vállt. Olyannyira idegessé, hogy nefelejcskék szeme is immár inkább szürkének látszott, semmint kéknek. Ha nem lett volna az arcán az a rengeteg fehérítő púder, alighanem akkor sem tűnt volna kevésbé sápadtnak. Apró gyöngyök koppantak a padlón, ahogy az egyik gyöngysor kipotyogott a lány koronában összefont, díszes pártával ékített hajából. – Hanga! – kiabált rá a lányra az asztal túloldalán ülő vörös hajú asszony. – Bocsáss meg, anyám! – felelte Hanga remegő hangon. – De jó, hogy nem lesz erre a leányra többé gondom! – kuncogott az asszonyság az asztalfőnél ülő szűrkehajú férfi felé. A férfi kötelességszerűen

Tovább olvasom »

Az árvák kapitánya

Az intézményparancsnok becsukta Jász Hanna dossziéját. – Ebből a rakás szemétből épphogy csak kiderült, hogy hol született – morogta maga elé, majd egy laza kézmozdulattal lesöpörte asztaláról az irattartót. A néhány lap, ami benne volt az szétszóródott a dohos, egérszagú iroda padlóján. A nő megrándította vállát. Az intézményparancsnok úgy nézett végig a fűzöld egyenruhát és fekete mellényt viselő, formás szőke nőn, mintha az csupán valami undorító húscsomó volna. Ami túl gyenge, és amiről lesüt, hogy alkalmatlanságával csupán akadályozni fogja őt abban, hogy az intézményt rendesen irányíthassa. Hanna ismerte már ezt a tekintetet. Mondhatni, hogy már meg is szokta. Tudta, hogy az ilyen alakok olyanok, mint egy kellemetlen hólyag: bosszantók, de aztán egyszer csak kipukkadnak. – Mi a faszt kezdjek magával,

Tovább olvasom »

Csak az ispán segíthet!

A várkapu mindkét nehéz, vasalt szárnyát szélesre tárták. A magányos lovas bevágtatott a várudvarba. A várúr hajlongva sietett elébe – maréknyi lovagja és szolgálója kíséretében. – Hosszan megvárattál, Zirkai! – vetette oda a lovas, majd lepattant almásderes paripája hátáról. Szélesvállú, vastagnyakú férfijú volt, erős állkapoccsal, merészen csillogó barna szemekkel. Igazi férfiszépség lehetett volna, ha nem olyan alacsony és nincs az a túlméretezett sasorra. – Nem jelentetted be, hogy jössz, ispán uram! – tárta szét két karját az őszszakállú, pocakos várúr. – ♫Aki hívatlanul jön, Nem való a hivatalba, De ihat vizet az itatóba, Ha már úgy is egy marha!♫ – szavalta egy hórihorgas alak, ügyetlen lantjátékkal kísérve a rögtönzött rímeket. – Elnézést kérek, nagyságodtól! – hajolt meg Zirkai. – Ő

Tovább olvasom »

Omnia Vincit Amor

Réczfi Bernát hosszan pihentette fejét jövendőbelije ölében. Hol haragtól izzó, hol bánattól fekete szeme megnyugodni látszott, ahogy belenézett Hajnalka csillogó, élénkzöld tekintetébe. – Hogy én mennyit álmodtam eme szemekről! – súgta a hatalmas termetű vitéz. – Éltem felét így álmodva töltöttem, megbűvölve szép szemedtől, rózsabimbó ajkadtól és göndör aranyfürtjeidtől. Figyeltelek mindig, mióta csak nővé értél. Vágytam rád mindig. Hajnalka mindezt nagyon jól tudta. Mosolyt erőltetett arcára, és simogatta tovább a széles állkapcsú, sebhelyes arcú harcos hosszú fekete haját. – Ígéred-e, hogy mindig ilyen csillag szemekkel nézel majd reám? – kérdezte a férfiú. – Ígérem – felelte Hajnalka lágy, dallamos hangon. – Ígéred-e, hogy soha sem ellenkezel? – Ígérem – biccentett a lány. – Ígéred-e, hogy fiút szülsz nekem? – Ígérem.

Tovább olvasom »

A jutalom

A két csataló prüszkölve rohant egymás fel. Mikor már majdnem egy vonalba értek, a páncélba öltözött lovasok megpróbálták eltalálni egymást. Mindkettejük kopjája célt tévesztett. Mondhatom szép kis döntő! Még kettő ily kétbalkezest! Ó apám-uram, ez ám a lovagi torna! Csak te vagy képes összehozni ilyet! Jól meg is mondanám neked… de akkor reám uszítanád jóanyámat, ő meg jó máriásan megverne. Mindegy, nézem tovább a tornát. Nem mintha lenne választásom, hisz én vagyok a torna hölgye. Sőt! Én vagyok a győztes jutalma. Mármint, hogy az én kezem. Az apám ezt is olyan rosszul csinálta! Már rég ki kellett volna házasítania engem! Nem értem, hogy nem jött neki össze. Hisz nagy keblű vagyok és szőke, tehát nem is lehet kétséges, hogy gyönyörű!

Tovább olvasom »

Üveges Huba

hadtörténész, író, festő

Két regényt, tizenkét elbeszélést és egy színdarabot publikált. Harmadik regénye kiadás előtt áll. Hadtörténeti íróként az orosz-ukrán háborúról szóló könyvét jelenleg is írja.

Üveges Huba

Amiket mindenképpen
olvass el

Elérhetőségek

Író-olvasó találkozóval, dedikálással és általános információkkal kapcsolatban keress az alábbi gombra kattintva!

Kapcsolat

Kapcsolat

Író-olvasó találkozó?
Dedikálás?
További információkkal kapcsolatban keress az alábbi gombra kattintva!