A Somogyváron élő fiatal szerző vaskos történelmi regénye a török időkbe repíti olvasóját, méghozzá egy kalandos féltestvér-pár vetélkedésébe csomagolva.
Az ifjú szpáhi, Harun, miután apja, a megszállott oszmán katona, Kenan elesett egy ostrom során, folytatja a végvárak elleni nehéz küzdelmet. A harcra termett, kiváló lovas eredeti neve Istók, mert anyja magyar, de apjától a terjeszkedő birodalom cukormázzal megkent, fenséges szónoklatokban körülírt, magasztos elveit örökölte. Halálos ellensége éppen fivére, Istóczi Pál, a dicsőségről álmodozó magyar hadnagy.
Vérre menő konfliktusukat egy érzékeny szerelmi szál bonyolítja egy fekete hajú, szépség, Drimirszki Jolán személyében. Ám a nemes leány meglehetősen szeszélyes, ráadásul – ahogy régen mondták – kikapós is. A szenvedélyes szerelem mindkét férfit a szívek harcterére vezényli, no meg a neves török hadvezér, Hamza bég parancsa.
A törökök célja, hogy elfoglalják a Kárpátok északi hegyei közt fekvő Bányavidéket, a korabeli Közép-Európa egyik legjelentősebb aranylelőhelyét. Innen a fordulatokban gazdag, csipetnyi erotikát és némi brutalitást is hordozó, alapos korismerettel megírt történet címe. A nagy szerelmi történetek és az izgalmas kalandregények kedvelőinek ajánlható kötet lapjain „egyszerre jelennek meg… a legszámítóbb, a legocsmányabb, és a legszebb emberi érzések”.